"Cipzár cipzár nélkül", először Sylvia Porter újságíró népszerű rovata, az American Post nevezte így 1958-ban. Már a múlt század 40-es éveiben napvilágot látott, Georg de Mestral svájci mérnöknek köszönhetően. Egy kutyájával tett hegyi séta után felfedezte, hogy az Arctium növény részei a ruhájára és a kutya szőrére tapadtak. Amikor mikroszkóppal megvizsgálta, felfedezte, hogy a növény, amely arról ismert, hogy így terjeszti magvait, termésein apró kampók vannak, amelyek képesek a környező tárgyakhoz tapadni. Mint egy igazi mérnök, nekilátott ennek a ténynek a kutatásához, és néhány évvel később sikerült ezen az elven egy mesterséges szálat létrehoznia, egy olyan szövetet, amely két részből állt - az egyiknek miniatűr horgai vannak, a másiknak pedig kellően nagyméretű hálói vagy nevezzük huroknak, amelyek pontosan a méretükkel képesek a horgokba kapaszkodni. A szövet egyik része így szilárdan rögzül a másikhoz, és az egész folyamat megismételhető akár az egymásból való kiszakadás után is. Üdvözöljük első formáját az úgynevezett tépőzárnak!

A svájci hegyektől a világűrig

De Mestral első kísérletei a pamuttal folytak. A pamut azonban viszonylag rövid idő alatt elkopott és elhasználódott. Ennek eredményeképpen De Mestral elkezdte kutatni a szintetikus szálak használatát, mivel úgy vélte, hogy azok tartósabb terméket biztosítanak. Végül De Mestral választása a nejlonra esett, arra hivatkozva, hogy az nem "bomlik" könnyen, és nem vonzza a penészt sem, nem biológiailag lebomló, és különböző vastagságú szálakból is előállítható. Az ötlet bevált, 1955-ben Svájcban szabadalmat kapott találmányára. Ennek köszönhetően Nyugat- és Észak-Európa több országában, Kanadában, majd később az Egyesült Államokban is megnyithatta üzleteit. Állítólag amíg a feltaláló élt, évente átlagosan 55 millió méter tépőzárat adtak el.

Találmányának népszerűsítését akkoriban elsősorban a NASA segítette, amely tépőzárat épített be az űrhajósok űrruháiba, akik ennek köszönhetően kényelmesen és gyorsan felöltözhettek, vagy a gravitációnak nem kitett tárgyakat rögzíthettek az űrállomásokon. Ezzel szemben az amerikai hadsereg, amely vonzónak találta a tépőzárat az egyenruháján való használatra, végül elállt tőle, mert a nyitását kísérő jellegzetes hang zavarta a katonákat és a taktikai csendben maradást a terepen.

Tépőzár a divatban és a lábbelikben

Amikor a 60-as években a tépőzár egyre több színt kapott, olyan tervezők, mint Pierre Cardin, André Courréges és Paco Rabanne is esélyt adtak neki futurisztikus divatkreációikban. Abban az időben a tépőzárat poliészter hozzáadásával tökéletesítették.

1978-ban, amikor de Mestral szabadalma lejárt, a tajvani, kínai és észak-koreai olcsó utánzatok gyorsan elárasztották a piacot. Jelenleg a védjegy több mint 300 bejegyzést tartalmaz több mint 159 országban. A találmányáért George de Mestral bekerült az amerikai National Inventors Hall of Fame-be.

A tépőzárat tényleg mindenhol használják, és nem kerülte el a ruházat és a lábbelik világát sem. A 80-as években olyan sportmárkák vették át, mint az Adidas, a Puma és a Reebok, amelyek beépítették a tornacipőikbe, amelyek sikert arattak, és nem csak a gyermeklábbelik szegmensében. A könnyű fel- és levehetőség hangsúlyt kapott és a tépőzár néhány évre felemelkedett. A buborék azonban hamar kipukkadt, és a sport- és cipőipar is visszatért a fűzés elemeihez és az úgynevezett slip on cipők megalkotásához.

Érvek és ellenérvek

A tépőzár tehát kisebbségben van a sportcipőkben, különösen a gyermekkollekciókban van jelen, ami persze ellensúlyozza azt a tényt, hogy a gyerekeknek fel kell nőniük ahhoz, hogy a fűzővel is tudjanak bánni. A tépőzár a téli gyermekcipőkben is népszerű, és arra számítunk, hogy praktikussága miatt nem fog olyan könnyen eltűnni. A fogyatékkal élőket, az időseket és mindenkit, akinek nehézséget okozhat a cipőfűzős és cipzáras cipő viselése, szintén kiszolgálja.

Itt kell megemlíteni azt a tényt, hogy mivel az anyag összeszedi a koszt, a hajat és a szöszöket, hozzájárult a tépőzár kiűzéséhez a ruháknál és cipőknél. A hurkok hosszabb használat után megnyúlhatnak vagy elszakadhatnak. A cipzár akaratlanul beleakadhat a ruházat egyes részeibe, pl. pulóverekbe. Ha le akarja húzni a tépőzárat, a ruhák megsérülhetnek. Ezenkívül a cipzár a bőrhöz közel használva magába szívja a nedvességet és az izzadságot. Ezért rendszeresen tisztítani, szellőztetni és karbantartani kell.

A fentiek alapján elmondható, hogy a tépőzár praktikus elem a lábbeliiparban, de nem tartozik a stílus vagy a design gyöngyszemei közé. Ami az egyiknek "top", az a másik cipő viselőjének "nem hordható". Viszont legalább a sneakerekben, Mary Jane balettcipőkben, szandálokban vagy téli cipőkben megtaláljuk. Ha a tervezőknek szerencséjük van, a tépőzár illeszkedik a cipőhöz. Mint a Skechers és a Dockers gyermekmodellekben, amelyeket újdonságként megtalálhatsz webáruházunkban. Itt nyugodtan adhatsz esélyt a tépőzárnak.