A cipőfűzők mindig is itt voltak velünk, és valószínűleg kevesen tudjuk, hogy valójában honnan is kerültek az életünkbe (és cipősdobozunkba). Egyszerűen magától értetődőek, és még a gyermekkori érettség ütemét is mérik: Hatévesen már segítség nélkül is meg kell tudnunk kötni a fűzőt, ami annak bizonyítéka, hogy megfelelően koordináltuk az apró mozdulatokat, és hogy az agyunk pontosan úgy működik, ahogyan kell.

Természetesen ma már bármilyen cipő készülhet a klasszikus fűző nélkül is. Ennek ellenére a fűző az, amihez bizonyos cipőtípusok egyszerűen hozzátartoznak. El tudod képzelni az "oxfordokat" fűző nélkül? A sportos tornacipők, bár slip-on fazonban is működnek, stílusos és funkcionális megkötést igényelnek. A férfi formális cipők fűzés nélkül nem maradnak fenn!

A történelem szerint az első fűzős cipők már az Areni-1 cipők voltak. Ez egy egyrészes bőrcipő, amelyet 5500 év után 2008-ban találtak meg az örmény Areni-1 barlangban, és amelynek kezdetleges fűzője szalmából és bőrből készült. A jégember Ötzi állítólag két évszázaddal később is funkcionális cipőt viselt. Fűzője hársfakéregből készült. Az ókori görögök és rómaiak bőrfűzővel rögzítették szandáljukat. Csak érdekességként - akkoriban szokás volt gúnyt űzni azokból, akik rosszul kötötték meg a cipőjüket. Ezek a kultúrák abszolút gyűlölték a hanyag megjelenést, és úgy vélték, hogy ez elárul valamit az emberről.

TÁRSADALMI STÁTUSZT BEMUTATÓ CIPŐFŰZŐK

A középkorban a lábbelik terén is fejlődést tapasztalunk. A cipők már rendelkeznek ringlikkel és fűzőszemekkel, amelyekkel a cipőfűzőket elöl vagy oldalt megfeszítik. Az Erzsébet-korszakban a cipőfűzők társadalmi státuszról tanúskodtak (megjegyzendő, ahogyan a sarkak esetében is). A gazdagok csatos, szalaggal fűzött bőrcsizmát viseltek, a dolgozó "kisemberek" nyersbőrből készült fűzőt.

Bár a cipőfűző egyidős az emberiséggel, 1790. március 27-én az angol Harvey Kennedy szabadalmaztatta találmányát. Amit Kennedy valójában feltalált, az nem a cipőfűző, hanem az úgynevezett aglet volt. Az aglet egy kis műanyag vagy fém tok a cipőfűző végén, amelynek célja, hogy megvédje a fűzőt a foszlástól, és megkönnyítse a cipő felhúzását. Az agletet akkoriban "agility"-nek írták, ami az ófrancia nyelvből és az "aiguillette" kifejezésből származik. Az aglet cipőfűzők amúgy is nagy sikert arattak.

KÉNYELEM A "ZÁRT" CIPŐFŰZŐBEN

A fűzők aranykora a 20. század közepéig tartott. 1968-ban a PUMA volt az első cég a világon, amely tépőzáras tornacipőkkel jelentkezett. Az új stílus viszonylag gyorsan elterjedt, különösen a szülők körében volt népszerű a gyermekeik számára a gyors és kényelmes lábbelikhez. Mindössze három évtized elteltével azonban a legnagyobb fellendülés és ez a stílus háttérbe szorul terjedelmes és elavult megjelenése miatt. A vásárlók már nem akartak a tépőzárra szorítkozni, de a klasszikus fűzéshez is vissza akartak térni. Ez az az időszak, amit mi is ismerünk - az úgynevezett zárt cipőfűzők, olyan cipőfűzők, amelyeket úgy állítottak be, hogy nem kell befűzni, hanem rugalmasak, és a cipő rögzítése egyszerű meghúzással vagy lazítással történik. Említsük meg, hogy míg régebben a cipőfűzők pamutból, kenderből vagy bőrből készültek, ma már főként szintetikus anyagokból, poliészterből és nejlonból vannak,  hogy megelőzzék a súrlódás okozta sérüléseket.

Inspirálódj a fűzős modellekből - a tavaszi és a nyári szezonban megtalálod őket, ősszel és télen népszerűek. Női sneakerek, férfi sneakerek, félcipők, bokacsizmák és csizmák. Ha legközelebb viseled, jusson eszedbe, hogy mennyire hasznos egy közönséges aglet :)